1. |
Intro / Gennyország
02:09
|
|
||
Ez nekem nem otthon, gyűlölök itt lenni
Akárhogy is erőlködök, úgysem lesz jobb semmi
Kezemben a jövőm, a lehetőség adott
Csicska leszek külföldön, vagy itthon éhen halok
Köszönjük szépen, hogy elbasztátok!
Köszönjük szépen, a kurva anyátok!
Minden nap pofán vág a kilátástalanság
Minek nekünk nagyobb ország, ezt is elbaszták
Köszönjük szépen, hogy elbasztátok!
Köszönjük szépen, a kurva anyátok!
|
||||
2. |
Lázadás-ipar
01:34
|
|
||
Lásd, az aranyból készült láncok is csak láncok
Hamis csillogásuk már rég szemünkbe égett
Üres jelszavainkat egyszerre skandálva
Menetelünk a lényegtől egyre messzebb
És messzebb…
Mindent megmutat, semmit nem akar
Megrág és kiköp a lázadás-ipar
Az érték elveszik, a hatás gyengül
Célok nélkül, célok nélkül!
Árucikké silányítják érzelmeinket
Vigyorgunk, miközben kifosztanak bennünket
Az érzés, hogy másoktól különbözhetünk
Vesz rá, hogy az ördögnek eladjuk lelkünk
Kényszer megoldás: vergődés egyik rosszból a másikba
Minden, amiben hittünk szemünk láttára hullik darabokra
Szétszaggatják beteg eszmék elszánt hírnökei
Álmainkat akarják, de ócska életünkkel is beérik
|
||||
3. |
A Népbutítás Művészete
01:15
|
|
||
Mindened a hazád, folyton ezt hírdeted
Semmitmondó nagy szavakból merítesz ihletet
Némán vetsz vak hitet igaznak hitt mondatokba
Ha elbuknak, majd ráfogod a jól bevált bűnbakokra
Becsületről beszélsz, közben anyádat is eladnád
Mert olyan kétszínű vagy te is, mint az árpád-sáv
Ha figyelnél tudhatnád, hogy amit mondasz értelmetlen
Céljaid homályosak, elveszel a részletekben
Szünet nélkül versenyeztek, ki a legnagyobb magyar
Az örökös bohóckodás ápol és eltakar
A népbutítás művészete életed része lett
Annyiszor hazudsz, hogy már te magad is elhiszed
|
||||
4. |
Balaton
00:38
|
|
||
Én szenvedek, robotolok, míg te a pénzemböl nyaralsz a Balatonon
Évek óta haverok vagyunk, de ez csak a látszat
Mert át basztál bazdmeg
Átbasztál, hogy dögölnél meg
Átbasztál
|
||||
5. |
Eső Után
01:02
|
|
||
Szemem mereven a múltba mered
Mert a jövő semmi jót nem mutat
A mocskos ablak tár elém
Rég elfeledett világokat
Végtelen földutak vezetnek a semmibe
Egyetlen hosszú, torz hang - életünk zenéje
Kopár fák ágai törnek a szürke ég felé
Fekete göröngyökből párolog a keserűség
Életek és álmok süllyednek el a sárban
Akik otthont kerestek, csak házakat találtak
Fáradtan húzodnak meg omladozó falak között
A bizonytalanság a szobájukba költözött
Minden olyan ismerős, lehet álmomban már jártam itt
Fiatal arcokon láttam az egyhangúság ráncait
|
||||
6. |
Félelem
00:59
|
|
||
A félelem öröklődik, soha nem ér véget
Születésünk pillanatában tudatunkba égett
Büdös kis hazánk nemzeti hagyománya
Összetört családi képek olcsó borral leokádva
Próbáljuk lemosni magunkról mocskot
De a hanyatlás bűze a bőrünkbe ivódott
Célok és jövőkép teljes hiánya
Előttünk ezrek negatív példája
Úgy zabál fel minket a reménytelenség
Mint a játékgépek a minimálbért
|
||||
7. |
Kezeket A Szívekre I
00:59
|
|
||
Magányra magány, fájdalomra munka
Sörre sör, hátradől, nézi, hogy dőlnek romba
A tervek, az álmok, amiket akkor gyártott
Mikor elképzelt egy várost, amit még soha sem látott
Emlékszik helyekre, nevekre, arcokra
De hogy mi miért történt, az még nem tiszta
Több ezer kilométert tett már meg
Hogy végül ugyanoda jusson vissza
Könyvekben kereste, de még mindig nem érti
Hogy ki jár jobban, az, aki már tudja vagy csak érzi
Aki túl sokat rágódik, akit nem érdekel
Aki elhagyja a hajót, vagy vele együtt süllyed el?
|
||||
8. |
Kezeket A Szívekre II
01:21
|
|
||
Régen még sokat vágyott idegen tájra
De itt maradt a saját korlátai közé zárva
Egy olyan életbe kényszerítve, ahol csak a kudarc várja
Egy országban, ami önmaga kibaszott paródiája
Ahol megborult a kontraszt, túl gyengék a fények
És pont Napkeleten van a leges-legsötétebb
Próbált már sokszor más lenni, de nem ment
Másoknak talán, de saját magának nem tetszett
Megannyi próbálkozás eredménye ez lett:
Elüldözött magától mindenkit, akit kedvelt
Másokat bánt, nem vallja be, hogy titokban
A saját életét gyűlöli legjobban
|
||||
9. |
Ősz
01:15
|
|
||
FIATALSÁG - A jelszó energia
TEHETETLENSÉG - A végszó letargia
KÉRDÉSEK - Válaszok nincsenek
PROBLÉMÁK - Beteg hajlammal vegyülnek
Mert, ha ősz van sírni kell
Könnyeket hullatni száraz falevelekre
Nyugodt, hűvös szél simogatta arcát
A sínek halkan zörögve búcsúztak el
|
||||
10. |
Rémálom
02:48
|
|
||
Alkohol és önsajnálat zamatos keveréke
Lassan, de hatékonyan teszi életünket tönkre
Csillogó koporsónkban egyenként bezárva fekszünk
Mely’ hamis képet mutatva takarja fonnyadt testünk
Ébresztő, kezdődik a rémálom!
Ébresztő, kezdődik a rémálom!
Saját igazunkat hajtjuk megértés nélkül
Szeretteinket választjuk ellenségül
A közöny döfi szívünkbe az ezüst karót
Egymás húsát marja ez a többmillió élőhalott
|
||||
11. |
Szarhalom
00:59
|
|
||
Nézd az élősködők, milyen szánalmasan szaporodnak
Szar emberek közé szülnek egyforma utódokat
Egy szar országot gyarapítanak haszontalan senkiknek
Alkoholistáknak és elmebeteg bűnözőknek
Életeket építenek a bizonytalanságra
Sörbe folytott bánattal bámulnak a múltba
Nézd asszonyok és gyermekek kék-zöldre vert testét
Inkább a magány, mint ez a családnak csúfolt szemét
|
||||
12. |
Város
02:08
|
|
||
A vakító napfény vadul tépi el a reggelt az éjszakától
Halottként fekszünk, csak az üres rutin rángat ki az ágyból
Szörnyű súllyal nehezedik egy újabb nap a vállunkra
Egyenként zene, vagy könyvek mögé elbújva
Egyedül vonszoljuk életünket magunk után
A reménybe kapaszkodunk, de csak egyre mélyebbre ránt
Mozgólépcsőkön tolakodva mászunk fel a föld alól
Feketék, sárgák, fehérek, egy-egy mocskos tintafolt
A város vásznán, amit az unalom gyűr össze
A megszokás feszít ki, arcunkra fáradt mosolyt erőltet
Esténként apró lámpák remegő fényénél
Olvasunk arról, milyen, ha valaki igazán él
|
||||
13. |
Kersed (Ceremony)
01:11
|
|
Örange Moustache Records Hungary
Örange Moustache is a small DIY label from Budapest, Hungary.
Contact Örange Moustache Records
Streaming and Download help
If you like Puszta II, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp